Debrecen vilag varos
Líciumfa
A debreceni líciumfa a debreceni református nagytemplom szomszédságában, az egykor püspöki palotaként funkcionáló épület előtt, a Múzeum utca és a Kálvin tér sarkán álló kis fa, a közönséges ördögcérna (Lycium barbarum, syn.: Lycium halimifolium) növényfaj egy példánya, ami Kálvin téri ördögcérna, Kálvin téri lícium vagy Kálvin téri Lycium[1] néven Debrecenben a helyi jelentőségű védett természeti emlékek egyike;[2] korábban a helyi jelentőségű védett természeti területek közé sorolták.[3][4][5]
A 3,5[6][7] vagy 4-5 méter[8] magasnak mondott fa a tövéből két vastag ágra osztódik,[9] az elágazás alatt 1,2 méter törzskerületű[10] (másutt csak 0,4 métert írnak),[7] csavarodott törzsű.[8] Habitusa egy 1940-ben készült képeslapon és egy 1965-ben kiadott, Debrecenről szóló útikönyvben található fotón egyaránt eltér a manapság láthatótól.[11][12]
A debreceni líciumfa több szempontból is különleges és jelentős. Egyrészt botanikai ritkaság, mivel a közönséges ördögcérna példányai általában cserjeméretűvé nőnek meg, és csak nagyon ritkán érik el a fatermetet. Másrészt idős: vannak, akik korát közel 200 évesre becsülik,[8] míg mások szerint már a 18. század közepén elültethették,[13] s eszerint a fa mintegy 250 éves. Harmadrészt egyháztörténeti emléknek számít, valamint legenda is kapcsolódik hozzá.[6] Negyedrészt pedig jelképe a református hit magyarországi meggyökeresedésének, történeti folytonosságának, és a világban szétszórt magyar reformátusságnak.[14]
A líciumfához helyezett szövegtáblán az alábbi olvasható:[m 1]
| „ | Ennek a fává nőtt iszalagnak a neve Lycium halimifolium, amint a magyar mondja: "ördögcérna" vagy "semfűsemfa". Ebben a növésben természeti ritkaság. A debreceni hagyomány szerint a reformáció lánglelkű apostola, Bálint pap vitázott egy Ambrosius nevű katolikus pappal. A vita hevében Ambrosius letört egy líciumgallyat, és kacagva leszúrta a földbe, mondva: "Akkor lesz ebből a vallásból valami, amikor ez fává nő!" És csakugyan fa lett belőle. A református vallás is Debrecenben lett a legvirágzóbb. A papi lakás, melynek ablakát beárnyékolta, 1764-ben épült Szilágyi Sámuel püspök számára, a Méliusz által lakott plébánia helyén. Az ablak előtt kiskert volt és abban nőtt a lícium. |